Legfrissebb képek

Legfrissebb kommentek

Hozzáférés

rss  RSS hírcsatorna
Az RSS hírcsatorna kizárólag a nyilvános blogbejegyzéseket tartalmazza!

Jog: Látogató

BLOG - BEJEGYZÉS

Amikor egy családban megszületik az első gyermek, elindul az NAGY JÁTÉKGYŰJTÉS, vagyis mindenki a környezetében lelkesen ajándékoz, így - születésnapok , karácsonyok, egyéb ünnepek - és óvodás korra tele lesz a gyerekszoba.

Tegnap sétáltam egy játékboltban és annyi felesleges, fantázia- és kreativitásgyilkoló játékot találtam, hogy kedvem támadt belőlük párat lefotózni. Meg is osztom majd veletek hamarosan a képeket :-)

A gyereknek nincsen szüksége erre a rengeteg játékra. Réges régen babisitterkedtem két külföldi családnál is párhuzamosan. A gyerekek mindkét helyen nagyjából ugyanannyi idősek voltak, egy másfél-kétéves kislány és egy idősebb, óvodás korú kisfiú. Az egyik (svéd) család kevés, de jó minőségű játékot tartott, viszont a gyerekek belakhatták a lakást a játékaikkal. Itt mindig egy favonaton vagy legováron kellett keresztülbukdácsolni a nappaliban... a gyerekek pedig hosszan eljátszottak önállóan is, elmerülten. Megtehették volna, hogy telerakják a házat mindennel, de nem tették. És jól tették.

A másik család (félig cseh-svéd, félig kanadai) egy óriási házban elképesztő mennyiségű játékot tartott a két gyereknek. Itt nem is egy gyerekszoba volt, hanem az alvó-gyerekszobák mellett egy külön játszószoba a nappali szomszédságában, ahol felhalmozva állt a sok-sok játék. Itt kellett volna a kicsiknek játszani (:-))),..de ők valójában nem is szeretettek itt lenni. A játékhalom teljesen elvette a kedvüket a játéktól! A kislány körülbelül 2 másodpercig nézegetett egy játékot, majd nyúlt az újabb és újabb után. Mindig elvonta valami a figyelmét, ezért nem tudott elmerülni, elidőzni egyetlen percig sem. Velük akkor tettem jót, ha kivittem őket ebből  szobából egy darab játékkal. 

Sokszor magunkkal akarunk jót tenni, amikor ismét egy új játékot vásárolunk, mert azt reméljük, hogy ezzel majd leköti magát a kicsi. A gyerekek viszont sokszor a legelképesztőbb dolgokkal tudják lekötni magukat, órákig eljátszani, ilyen lehet egy szatyor amibe mindent  bele lehet pakolni, vagy színes papírzsbekendők, vagy egy fadarab. Bármi. A legjobb, ha ő találja ki, hogy mi az; vagyis az a valami (mondjuk egy fadarab) mi legyen számára: kisbéka, királylány, bogárka :-) 

Érdekes elolvasni erről a waldorfosok véleményét, akiknél a waldorf baba még csak nem is mosolyog. Miért is kéne állandóan mosolyogni???

Múltkor a gyurmázásról eszembe jutott. Gyerekkoromban nem volt mindenféle eszközünk ehhez: gyurmakinyomó, gyurmaprés, formák, ollók, stb, ... viszont volt egyszínű gyurmánk, az az egyszerű, olajos fajta, és egészen korán szép figurákat készítettünk belőle, labdát, gombát, kígyót, akármit. Miért van, hogy mostanában egész halom eszközt vásárolunk a gyurma mellé? Ami sokszor jópofának, kreatívnak tűnik, az valójában gátja lehet a kreativitásnak, ha egyfelé tereli a gondolatokat, vagyis leszűkíti az alkotás végtelen lehetőségeit. Nem mi élvezzük ezt? Nem számunkra izgalmas a sok kinyomó meg prés? És nem számunkra egyszerűbb így, hogy egyedül is tudnak adott formákat kiszúrni, gyurmát préselni, stb a gyerekek? 

Most karácsony közeledtével nagyon észnél kell lenni, mit hozzon a Jézuska és mit ne! Ezt nyugodtan megmondhatjuk a családtagoknak is, felesleges, hogy olyasmit vásároljanak, amit aztán elteszünk a fiók mélyére. Nálunk szokás az ajándéklista írása, amiről választhatnak. Szerintem ez jó módszer, ha a család is nyitott rá.

A másik dolog az ajándékok átadása. Nem mindegy, hogy hogyan történik. Egy kisebb gyermek, ha egyszerre kap több ajándékot, nem tudja kiélvezni az örömét, elmerülni abban, amit kapott. Emlékszem a kislányom második karácsonyára, amikor megdermedve áll az újabb ajándék előtt, nem nézi meg, nem örül, egyszerűen, nem érti az egészet. A gyerekem leblokkolt a sok új dologtól, nem tudta kiélvezni, örülni neki, játszani vele. Nagy tanulság volt az egész családnak. Jó, ha egyszerre csak egy valamit kap kézhez a gyermek, és azt békében felfedezheti a fa alatt. Ha nagyon nagy a család érdemes több családtagnak összeállni és együtt ajándékozni, mert 2-3 új játék bőven elég egy gyermeknek, ... három napra elosztva.

Nektek mi a véleményetek? Ti hogyan oldjátok meg a családi ajándékozást? 

 

 

img

Jakab Gabriellaprivát üzenet küldése 

Nagy örömmel és még nagyobb egyetértéssel olvastam az írásodat.
Szülőként hajlamosak vagyunk felhalmozni rengeteg játékot... és ennek a felhalmozásnak csak az időközben megjött ész.. vagy a pénztárca szabhat határt.
Gyermekkoromban sok olyan karácsonyunk volt, ahol mi, gyerekek nem kaptunk játékot. Nem volt rá pénz. Mégis boldogan eljátszottunk azzal, amit találtunk.
Felnőttként szívem szerint mindent megadnék a 3 csemetémnek, amit csak kívánnak. De szükség van erre valóban?
Örömet okozunk a gyereknek azzal, ha megkapja a hőn áhított, tv-ben látott vacakot.... ami persze XY-nak már megvan? Vagy hagyjuk, hogy megtanuljon játszani, legyen kreatív, legyen fantáziája?
Mi megpróbáljuk a köztes utat. És bevallom, nem csupán az észérvek miatt, hanem az anyagiak miatt is...

img

Orsi Mprivát üzenet küldése 

A Waldorf-téma megérne egy külön bejegyzést, de talán blogot is. Minél többet olvasok róla, annál inkább kétségbe vonom. Egy pöttyszájú baba nem biztos, hogy minden gyereket fantáziadús játékra, gondolkodásra késztet. Egy fantáziadús gyerek (értsd majdnem minden gyerek) egy mosolygós babáról is el tudja képzelni és hitetni, hogy sír. Aztán a mindennapokban azt is megnézném, amikor egy waldorfos gyerek lego után nyöszörög, de mondjuk nem kapja meg, mert romboló hatása van. Mondván, túl színes és csak egy irányba lehet vele építeni....ááhh. A világ körülöttünk nem pasztell színekbôl, kizárólag ilyen-olyan formákból áll, hanem színes és sokszínû. Nem egy Waldorfos felnôttel találkoztam és dolgoztam együtt itt (mármint akik Waldorf-ovi-isi-gimi-be jártak), és mindegyiküknek volt valamilyen modern társadalmi szemmel nézett beilleszkedési-szociális zavara, némelyik saját maga mondta! De az is lehet, hogy nekünk van zavarunk, nem-waldorfosoknak....mondjuk, amíg "mi" vagyunk többségben, amíg a világ olyan amilyen, addig a Waldorfosok csak egy kis szigetet alkotnak valahol, és az ezen a szigeten való beilleszkedésre készítenek fel.
Én maradok Reggio Emiliánál.
img

Hamori Agnesprivát üzenet küldése 

Hat ez kemeny dio...mivel gyerekkent anyagiak miatt nem kaphattunk meg mindent amire csak vagytunk (befolyasolva a kornyezettol, es reklamoktol) en is szeretnek mindent megadni a gyerekeknek. De igyekszem nem elkovetni azt a hibat amit elkovettem az elejen. Amikor Gyugyo szuletett en mindent megvettem amit csak talaltam (hala a carbootnak, ahol a luke angolok sokszor a meg ki sem bontott dolgokat, fel sem vett ruhakat fillerekert adjak el) ugy nezett ki a lakasunk mint egy jatekbolt....de ra kellett jonnom Gyugyot nem teszi boldogga...mindent elovett egy kicsit jatszott de nem tudott elmelyulni semmiben sem...aztan azt csinaltam, hogy szetszeparaltam a dolgokat es havonta csereltem oket, es a mar nagyon meguntakat en is eladtam. Illetve ami olyan volt megtartottam kicsinalnynak, de persze Emilyt pont az nem erdekelte amit megtartottam :) Most van nehany jatek a nappalibvan (kb egymillio auto, es vonat meg repulo) amit Gyugyo szeret, es van ami Emi babaje...es van a szobajukban is nehany...es kb rengeteg a garazsban :) Igy amikor mar latom az unalmat, csere van. Az ajandekozas meg egy egy szuletesnapnal megakadalyozhatatlan...de itt is azt csinalom, hogy egy ami azonnal megragadta Oket bent marad a tobbi meg megy ki...es aztan majd bejon, es akkor az lesz a favorit. Viszont amiben nem ismerek merteket az a kinti jatekok...hat az udvarunk amikor bekoszont a jo ido ugy nez ki mint ahogy egy ovoda udvara, motorok, csuszda, autok, bicikli, kockak...stb. es persze ez is mind hasznalt jatek, amit fillerekert vettem ebayen, carbooton, vagy egyenesen a facebookon...Imadom nezni amikor Gyugyo az osszes autot csata rendbe allitja :) vagy homokozik, esetleg tele rakja labdaval a medencet (persze ha az ido megengedi a medence hasznalatot) es valahogy kinti jatek sosem unalmas...mindig mindennek megvan a maga szerepe...

Szólj hozzá a témához!

twitteriwiwfb

Blog info

Mano blog

kismamaság, szülővé válás, gyermeknevelés, családi élet, testvérek, gyerekbetegségek, játékok, családos programok.

A manoblog.hu mano blogja az oldal egyik tulajdonosának billenytűzetéről :-). Ez a blog nem kötődik egyik gyerekhez sem, hanem mindannyiunkról, mindannyiunkhoz szól, akik gyerekeket nevelünk, vagy gyerekre vágyunk, és akik szeretnénk jól vagy jobban csinálni mindezt. Bár én írom ezt a blogot, örülnék, ha témát ajánlanátok, vitatkoznátok velem, elmondanátok a saját véleményeteket.

Hegedűs Anna

img

Bejegyzéscímkék

gyurmázás (1) játék (1) waldorf (1)

Arcívum